Pezsgőbölcs(esség)ek

Nem meglepő módon december 31-e a Champagne világnapja, Talán ez az egyetlen ünnepnap a bornaptárban, amelynek tényleg megadjuk a módját, Szilveszter éjjelén, ugyanis még azok is pezsgőspoharat ragadnak, akik az év többi napján kevésbé vagy egyáltalán nem választanak pezsgőt ünnepi alkalmakra. Vagy csak úgy, a mindennapok örömére. Emelve e különleges alkalom hangulatát, összegyűjtöttünk néhány érdekes tényt az egyes történelmi személyek pezsgővel kapcsolatos viszonyáról és belecsempésztük - esetlegesen megfontolandó - gondolataikat is erről a kifinomultan elegáns, örömöt hozó italról.  

  

 

Kezdjük a sort rögtön dom. Pierre Perignon egykor pincemesteri rangban álló szerzetessel, aki a franciaországi Champagne tartományban, Hautvillers városban lévő Szent Benedek-rend tagja volt és aki a legenda szerint a következőt mondta, amikor belekortyolt az elkészült pezsgőjébe: „Gyertek gyorsan, a csillagokat kóstolom!” Nemcsak a Champagne atyjának tekintjük, de neki köszönhetjük, hogy az erjedés során már nem törnek össze a palackok, ugyanis változásokat eszközölt a dugó és az üveg formáján is. A ma ismert klasszikus pezsgős üveg megalkotását ő jegyzi. Méltán nevezték el róla néhány évszázaddal később a pezsgők  Rolls- Royce-át, a világ luxusitalának számító Dom Perignon champagne-t.

A híres Bollinger pezsgőgyártó cég tulajdonosa, Lily Bollinger szavai valószínűleg minden pezsgőkedvelő számára ismerősen csengenek: "Pezsgőzöm, amikor boldog vagyok és pezsgőzöm, amikor szomorú. Pezsgőt iszom, mikor magányos vagyok, társaságban viszont kötelező. Kacérkodom vele, ha nem vagyok éhes és kortyolgatom, amikor igen. Máskülönben hozzá nem nyúlnék, kivéve persze, ha szomjazom!" A Champagne-t zömében három szőlőfajtából készítik - Pinot Noir, Chardonnay és Pinot Meunier -, ebből két fajta nem fehér, maga a Champagne viszont az. A Champagne gyártás művészete annak kiaknázásán alapul, hogy bár kék a héj, a lé fehér. Ezt a folyamatot a champagne-iak tökélyre fejlesztették, hiszen a legenda szerint Lily Bollinger megesküdött, hogy náluk soha nem lesz rozé pezsgő, mert olyat csak a kuplerájokban isznak.

 

 

A női szépség megőrzésének kulcsát három történelmi nőalak is a pezsgőben látta. Madame de Pompadour szerint "A Champagne az egyetlen bor, amelynek fogyasztása érintetlenül hagyja a női szépséget." , Marilyn Monroe ikonikus alakját is konzerválta a Champagne, ő így nyilatkozott: "Esténként egy csepp parfümmel a bőrömön bújok az ágyba és reggelente egy pohár Piper-Heidsieck Champagne-t iszom, hogy átmelegítsem a testem.”  Bette Davis, többszörös Oscar-díjas filmszínésznő 81 év tapasztalatait összefoglalva egyetlen tanácsot hagyott hátra: "Eljön az a pont egy nő életében, amikor semmi más nem segít, csak egy pohár pezsgő."

Winston Churchill életfilozófiájának a pezsgő igencsak meghatározó része volt. Neki tulajdonítják a következő gondolatot: „A Champagne-t győzelem idején megérdemeljük, vereségnél azzal vigasztalódunk.”  Állítólag ő volt minden idők legnagyobb vevője a Pol Roger pezsgőháznak, a teljes 1928-as évjáratot az egykori angol miniszterelnök fogyasztotta el, megalapozva ezzel azt, hogy a teljes 1934-es és 1947-es évjáratos pezsgőt a politikus nevével címkézve,  kizárólag neki készítse el, 1,5 literes magnum plackban. Churchill ugyanis azt vallotta, hogy két fő részére az egészséges mennyiség pezsgőből egy estére a 1,5 liter, annál is inkább, mert felesége absztinens volt. Gyors fejszámolás és máris  összegezhetjük: ez évi 5 hektoliter Champagne-t jelentett!

 

Végül, de nem utolsó sorban megemlítendő Gróf Széchenyi István is, aki a Hitel című munkájában nevezi először a franciák champagnierét pezsgőnek, ezzel megalkotva a pezsgő szavunkat. Utazgatásai során 1822-ben Franciaországban találkozott először a gyöngyöző itallal, amikor barátjával Wesselényi Miklóssal meglátogatták a Moët pezsgőgyárat Épernay-ben. Széchenyi ezután aktívan szorgalmazta a magyar pezsgőkészítést és mivel akkor még a világ egyik legnagyobb mennyiségben bort termelő országa voltunk, a pezsgőkészítés hamar be is indult. A pezsgőt eleinte "sampányer"-nek hívták, ezt magyarította Széchenyi "pezsgő-borra".

 

 

Valószínűleg nem véletlen, hogy a jeles alkalmak és egyre inkább a hétköznapi örömök nedüje a pezsgő volt van és lesz is. Mi a mértékletes alkholofogyasztásban hiszünk, így senkit nem buzdítunk a Churchill által fogyasztott -megdöbbentő- napi mennyiségek követésére, arra viszont mindenkit bátorítunk, hogy ismerkedjen a pezsgők világával, kóstoljon minél többet és többfélét, mert ez a sikkes ital csodás kísérője lehet az élet apró örömeinek, mint egy brunch vagy egy randevú,  ugyanúgy, mint a hangosabb ünnepelnivalóknak, legyen szó születésnapról, esküvőről vagy épp a Szilveszterről. Egy biztos: pezsgőt bármikor és bárhol jó inni, ehhez pedig válogassatok bátran aktuális pezsgőCava és Champagne kínálatunkból!

 

 

 

 

 

 

 forrás: boraszportal.hu, vinodomus.hu, wikipedia